5. rész (Vizsga avagy a sötét bosszú. I.)

Miközben a múltba meredtem vissza, csak bámultam ki a semmibe hirtelen egy ismerős dallam szűrődött ki az ágyam alól. Először kissé  furcsa volt, hogy miért hallom a kedvenc dalom.. majd leesett. Csak a telefonom. Annyira elgondolkoztam azon, hogy milyen volt Tay régebben, hogy észre se vettem Kimberly hívását, Ő az akivel állandóan verjük egymást. Persze csak a karate vizsgák alkalmával, ez azoknak a ritka pillanatoknak egyike mikor  a tanítványok igazi ellenfeleket kapnak és nem csak a bábut kell püfölni.

Elég fontosak ezek az események, a legutóbbi teljesítményed szerint kapod a partneredet, nem számít a kor, az se mennyi ideje űzi ezt a sportot valaki. Az elsődleges szempont, hogy kit győztél le legutóbb. Nos én az esetek túlnyomó részében Kim ellen kellem felvenni a kesztyűt, általában egyenlő arányban győzzük le egymást. Egyik vizsgán én, míg a másikon Ő küld engem földre.

Nem lehet eldönteni melyikünk van előnyben annak ellenére, hogy 5 évvel idősebb nálam és csontja olyan erősek mint az  vas amit a legősibb tűzben edzettek. Tekintet elszánt és határozott, harc közben sose merek belenézni, bár mozdulatai és sötét vastag haja miatt ez amúgy se lenne könnyű feladat. Mozdulatai oly természetesek és csak úgy előtörnek bensőjéből, míg mi hosszadalmas munkával tanuljuk ezek elsajátítását, az elszánt tekintetű lány kisujjából kirázza az ilyesfajta gyakorlatokat. Ha igazi harc lenne, bármelyikünket megölhetné, sokat erőlködnie se kellene. Ezt Ő is tudja magáról. Nem kell az önbizalmát növelni, éppen eléggé alábecsül minket. Bár a vizsgákon néha rendesen viselkedik, nehéz kiismerni, mindenesetre jobb vele vigyázni.

A legutóbbi vizsgán csak egy pillanatra nem figyelt és így sikerült kiegyenlítenem a számlám, mármint azt ami a győztes csatákat illeti. Eléggé kiborult, hogy igazságtalanul győztem, ő csak nem figyelt, ez nem jelenti azt, hogy nem jobb nálam a harcban. Ez volt azon alkalmak egyike mikor beleláttam a bensőjébe. Düh fortyogott lelkében, legszívesebben folytatta volna a mérkőzést, de már nem csak a vizsga miatt. Napok múlva se értettem miért volt ez olyan fontos számára. Csak egy vizsga, egy olyan vizsga ami nem határozza meg a jövőnket, csupán egy hobbi. Legalábbis számomra.

Mikor kiléptünk az épületből megígérte, hogy a következő alkalommal Ő is ilyen igazságtalanul fog velem leszámolni.
Hmm a következő alkalom az….
- Te jó ég! Az ma van! – Kiáltottam fel……